Violence háza

First topic message reminder :

***

*Viszonoztam csókjait, kezeimmel végigsimítottam a hátán, és mellkasán, majd egy kis idő múlva elléptem előle.* - Csak nem újra menedék jogot kérnél? * kérdeztem mosolyogva*

*Nyelvem azonnal utat tört magának, hogy újból felfedezhessem szája minden egyes zugát. Kezeim közé fogtam az arcát, és úgy csókoltam tovább.* - Vodkaízű vagy... *dörmögtem egy lélegzetvételnyi szünetben.* - Így egész finom...

-Majd kitalálom a feltételeket… * suttogtam, majd lágyan megcsókoltam.*

- Feltételhez kötött? *Az ajkam alig érezhetően ugyan, de súrolta az övét. Puha volt, telt és finom. Kifejezetten érzéki, amit... jó volt csókolni.*

*közelebb hajoltam hozzá én is, úgy, hogy a szám alig egy centire volt az övétől.* - Hmm… talán megoldható … * suttogtam.*

- Hű, ezt megúsztam *vigyorodtam el* Akkor menedékjogot érek a következő bizonytalan számú évre. Egyedüli személyre szabottat, ha lehet. *Egészen közel hajoltam az arcához és úgy néztem a szemébe.* - Lehet róla szó?

*Felnevettem* - Újratárgyalásról szó sem lehet, de ez a menedék jog nagyon jól hangzik… Annál természetesen lehet bővíteni az éves keretet. * mosolyodtam el.*

- Megvolt az éves adag!? *hápogtam tettetett felháborodással.* - Ez nem fair! Nem tisztáztuk előre a mennyiséget, újratárgyalást követelek! Fellebbezek, vagy mit tudom én! *Csípőre tettem a kezem és úgy agyaltam tovább.* - Jó, akkor nem azt mondjuk rá, hogy ágyba bújok veled, hanem menedékjogot kérek, annál lehet bővíteni az éves keretet nem de?

*Felnevettem, mikor mondta, hogy az ágyamba is engedjem be néha.* - Hm... néha... rendben, úgy évente egyszer létszer, talán beengedlek oda... * cukkolom egy kicsit.* Hm... akkor az idei adagod már meg is volt... * nevettem fel, majd mélyen magamba szívtam az illatát, és nagy nehezen rávettem magam, hogy elengedjem*

*Fölálltam, mert ülve úgy éreztem magam, mint egy gyerek, és magamhoz húzva viszonoztam az ölelését. Jól esett. Nagyon jó...*
- Dehogy vagy az! *dörmögtem halkan.* - Elég ha vidám vagy, és... néha az ágyadba engedsz *tettem hozzá szemérmetlen mosolyra húzva a számat.* - Nekem érsz ennyit!

-Na ez a másik, mi az, hogy semmi kötelezettségem nincs feléd? Csak tartozok neked valamivel, amiért az egész napjaidat rám fogod áldozni. Nem érek én annyit, hogy így vigyázzanak rám. *az utolsó mondatomat halkan mondtam, majd odamentem Reedhez, és megöleltem.*~ Tiszta hülye vagyok! ~

- Tudom *bólintottam lassan.* - De mondom, legtöbbször majd úgy leszek a közeledben, hogy észre se veszel. A gondolataimmal is vigyázni fogok. Az őrző nem megkötést jelent, csak... vagyok. Semmiféle kötelezettséged nincs velem szemben.

-Még nem tudom, hogy mit akarok.*néztem a padlót, majd a szemeibe néztem.* - Vagyis, nekem veled semmi bajom sincs, csak, mint tudod, már több száz éve erre most ez... hogy így berobbansz az életembe, mint derült égből villámcsapás... á ez nem is jó hasonlat. Nem tudom, hogy is fejezhetném ki ezt az egészet... * egy kézzel beletúrtam a hajamba.*

- Több helyről is *mondtam az asztallapot bámulva.* - Ha ridegek és közömbösek leszünk egymás számára a gondolatolvasás is megszűnik, de a te részedről is. Abban az esetben az őrzői munkámnak is vége. *A mondta végére már a szemébe néztem.* - És akkor leszel leszel a legközelebb hozzám, ha már az érzelmi gondolatokat is hallom.

-Nah, az is már valami. Legalább egy helyről már biztos, hogy ki tudlak zárni.

- Az érzelmi gondolatokat el tudod rejteni. Azokhoz nem férhetek hozzá akarattal sem.

- tudod, eddig még senki sem nézett bele a fejembe, csak én másokéba... de majd hozzászokok, hogy egy nyitott könyv leszek előtted. * Járkálni kezdtem, majd leültem az egyik székre.*

- Az zavar a leginkább, hogy a fejedbe látok, igaz? *kérdeztem valamivel halkabban. Örültem, hogy mégis lemondott az italról. Nem álltam fel a székről, hagytam, hogy annyit mászkáljon és olyan szabadon, amennyit csak akart. Próbáltam minél kevésbé korlátozni.*

-Ne, így hogy látlak, talán hamarabb megszokom ezt az egészet.
*fölálltam, és eltettem az üveg vodkát. Rájöttem, hogy az sem sokat segít, ha részegre iszom magam, csak leégetném vele magamat.*

- Ha eltűnök a szemed elől egy időre az segít?
*Eléggé rátelepedtem, bejöttem az otthonába, a magamévá tettem, hogy lecsillapodjak, majdhogynem villámhárítónak használtam, és egyre nagyobb szemétnek éreztem magam...*

-Tudom, hogy nem segít. * arrébb húztam az üveget, hogy ne érhesse el.* - Csak egy rövid ideig, utána meg azzal leszek elfoglalva, hogy kijózanodjak, Szóval elleszek egy darabig.
* Fogtam a poharat, és kiürítettem, majd újra töltöttem. Igazából nem Reed volt a bajom, hanem, hogy ez az egész ilyen baromi gyorsan történt.*

*Nem vártam csodát, vagy hogy pikk-pakk megszokja a helyzetet, elvégre alig pár napja találkoztunk először. Második találkozásnál meg már rögtön azzal jöttem, hogy az őrzője vagyok, nem hibáztattam, hogy kikészült tőle. Valószínűleg én is így reagáltam volna a helyében... alkohol nélkül!*
- Tedd azt inkább el, úgyse segít *nyúltam az üvegért, hogy elvegyem tőle. Miért volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja hagyni?*

-Ha as tiéd is hasonló képpen működik, mint az enyém, akkor nem tudsz ellene tenni semmit sem.
*ez az egész kicsit sok volt nekem, hogy éjjel-nappal mindig a közelemben lesz. Világ életemben imádtam a szabadságot, és azt, hogy független lehetek, most meg... mint valami kisgyerek, 24 órás babysittert kaptam. Ez az egész túl gyorsan jött. Az egyik szekrényhez mentem, és egy üveg vodkát vettem elő, és egy poharat. Leültem egy székre, töltöttem magamnak italt majd elkezdtem meginni. Ez az egész nem rám vallott. Nem szoktam olyan sok alkoholt inni, főleg nem reggel. Igazából, még csak nagyon kevésszer ittam annyit, hogy teljesen beálljak tőle. De most baromi nagy késztetést éreztem arra, hogy leigyam magam a sárga földig, hogy egy kicsit ezt az egész őrző-védenc dolgot elfelejthessem. Legalább egy rövid időre. *

- Az lehet, nekem viszont ez a munkám, és bármennyire is hihetetlen, szeretem tisztességgel elvégezni.
*Kissé lesütöttem a szemem.*
- Abban pedig teljesen igazad van, hogy nincs hozzá semmi közöm. Majd próbálok valami ellenszert találni erre a gondolatolvasósdira.

-Nem, nem fogok itthon ülni, de eddig sem esett semmi bajom sem, pedig már én is megéltem jó pár évet.
* vettem egy mély lélegzetet.*
- Mert semmi közöd sincs hozzá, hogy mi jár a fejemben, amikor mással vagyok.
* ez a gondolat olvasás dolog zavart, hogy bárhol is van hallja a gondolataimat. Az enyémnek legalább vannak határai, de az övé... ajj...*