Violence háza

First topic message reminder :

***

- Csinálhatnám mással? *vontam fel a szemöldököm.* - Persze, mert amíg én nő után kajtatok, addig te biztos itt fogsz ülni nyugodtan, azt várva, hogy visszaérjek, és csak a kíséretemben indulsz majd útnak. Egyébként meg, momentán miért is probléma, hogy hallom a gondolataidat?

-Te is csinálhatnád mással... Meg, ajj... *sóhajtottam föl.* - ugyebár mindig belelátsz a fejembe... ez így nem jó!

*Azonnal kinyitottam a szemem.*
- Akkor életem legnagyobb maszturbáló-korszaka köszöntene be és... Jah, te meg akkor mással csinálnád, ahaaa!
*Na, igen, hűségesküről itt szó sincs.*
- Nem jelentkezek majd be gyertyatartónak, ne aggódj, sőt, a szobában sem leszek. Csak a közelben... *Csupa móka és kacagás lesz...*

*Újra felnevettem. * - Az előbb kaptál meg... és különben is, mi van ha többször, nem is kaphatsz meg? * húzom egy kicsit az agyát.*

- A francba... na, várj!
*Eltűnt a rúd, és tánc helyett sztriptizelni kezdett. Ahhoz nem kellett segédeszköz a ruhákon kívül, ráadásul még csábosan is riszálta magát, én pedig tudatosítottam magamban, hogy kifejezetten perverz vagyok.*

*Felnevettem, mikor megláttam a gondolatait.* - Hát pechedre, nincs táncos rudam.

- Oké, oké, szemkötőt veszek! *Becsukom a szemem.* - Hmmm, igazad van, így még jobb! *Elképzeltem hogyan rúd-táncolna. Ha már estére úgyis egy vén trotty leszek, hadd élvezzem még ki a fiatalságom!*

-Héé! Tudtommal nem vagy ragadozó, szóval ne nézegess úgy, mintha meg akarnál enni ebédre! * vigyorodtam el.*

- Hááát, kevesebbet is el tudnék képzelni, de egyelőre megteszi *dőltem hátra a széken, és úgy néztem végig rajta, mintha egy főfogás lenne.*

-Oké! * vigyorogtam rá, majd mentem öltözni. Egy toppban, és egy rövidnadrágban jöttem vissza.* - Na ez jó lesz?

- Nem kell túlöltözni! *szóltam utána, kaján vigyorral a képemen.* - Meleg időt mondtak mára...

-Rendben. * végignéztem magamon.* - Azt hiszem, megyek és felöltözök rendesen. * mosolyodtam el, majd felkaptam a földről a hálóingemet, és elindultam a szobám felé.*

*Elhúztam a számat.*
- Nos, igen, elhiszem, hogy különös. A kajalehetőséget pedig köszönöm, nem fogom elfelejteni, ne félj! De most nem vagyok éhes.

-Jah, nem semmi, csak kicsit furcsa, hogy 100 évente meghalsz, mégis itt ülsz a konyhámban.
* befelyeztem a mosogatást, és eltörölgettem, majd elpakoltam mindent a helyére. Leültem egy székre.*
- Ha éhes vagy, vagy majd ha az leszel nyugodtan szolgáld majd ki magad. Nem fogom leharapni a kezed, ha benyúlsz a hűtőbe. * mosolyodtam el.*

- Gond van a dátummal? *kérdeztem, miközben visszaültem az asztalhoz, és onnan figyeltem, ahogy mosogatott. Kifejezetten jóllakottnak éreztem magam, bár még semmit sem ettem.*

*utolsó mondatára fintorogtam egy sort. Nem nagyon csípem a morbid humort. Leszálltam a pultról, és elkezdtem elmosogatni a bögréket.* ~ 100 évente... szuper.~

- Tényleg bocs, de vigasztaljon a tudat, hogy ez külső behatás, mármint gyilkosság nélkül csak száz évente van körülbelül.
*Összeszedtem a tollakat, és kidobtam őket.*
- Igyekszem gyorsan megöregedni, aztán elhalálozni *tettem hozzá morbid humorral.*

*Néztem ahogy hullanak a tollai.* - Asszem kibirok egy estét, míg végig itthon vagyok...

*Megvakartam a tarkómat. Nem kellett volna,újabb adag toll hullott ki. Pazar...*
- Annyi kérésem lenne csak, hogy ha lehet nagyjából három, négy óra után már ne nagyon menj sehová. vagy ha igen, akkor maximum egy köpésnyire a háztól.

-Öhm... nem tudom, lehet. Miért?

*Az arcára nyomtam egy csókot, majd a szék háttámláján hagyott izompólómba bújtam. Egy darabig csak forgolódtam, majd rájöttem, mit is akartam kérdezni.*
- Ma tervezed, hogy házon kívül tartózkodsz?

//Most elmegyek, nem tudom, hogy ma leszek-e még! Csáó!//

-Mert nem is bánom! Én is szeretek veled lenni.

*Nem tudtam megállni vigyorgás nélkül.* - Is-is. *Fölhúztam a nadrágomat.* - Viszont nekem nem úgy tűnik, mintha bánnád!

*Elvigyorodtam.* - Velem? Nem inkább bennem? * Mikor rám terítette a köntösömet, elöl össze kötöttem az övet, hogy ne nyíljon szét rajtam, majd elnyúltam a kávémért, és megittam a maradékot.*

- Egyre kevésbé furcsállom, hogy te őrződ lettem *mondtam és kényelmes tempóban kicsúsztam belőle.* - Kifejezetten szeretek veled lenni.
*Fölvettem a földről a selyemköntöst és a vállára terítettem, elöl pedig annyira húztam össze, hogy éppen csak takarja őt.*