Destiny háza

*Fejemet az ajtófélfának támasztottam és úgy figyeltem őket. Valahogy előjött belőlem egy olyan furcsa érzés hogy meg akarom védeni őket. Szeretnék mellettük maradni bármi történjen is. Nem gondoltam volna amikor idejöttem hogy tényleg ennyire tiszta lappal ujra elkezdhetek élni. Elrugaszkodtam a faltól és odasétáltam az ágyhoz és leültem. A kicsi arcocskáját simogattam*

*Mikor felértem a szobába, láttam hogy pityereg az ágyon. Odamentem hozzá és lefeküdtem mellé, mire szorosan hozzám bújt* -Rosszat álmodtál? *kérdeztem halkan, miközben a pici fejét simogattam* -Csss...itt van a mami. *Gyengéden simogatni kezdtem, miközben éreztem, hogy szép lassan megnyugszik*

*elmosolyodtam* -Nem fogsz elveszíteni! Ígérem!*suttogtam. Meghallottam a sírást. Des után mentem lassan és az ajtóból figyeltem öket*

*Felpillantottam rá és elmosolyodtam. Az ajkaimmal lágyan végigsimítottam az övén, majd kisimítottam egy kósza tincset az arcából* -Nem bírnám ki, ha téged is elveszítenélek...*suttogtam rekedt hangon. Fentről sírást hallottam. Nekidöntöttem a homlokom, Demének majd felálltam, hogy megnézzem Lilyt*

*Ujjaimmel egy hajtincsével játszottam*-Nekem is jó igy..

*Átöleltem őt, és ismét behunytam a szemem.* -Olyan jó így....*hallgattam, ahogy a szíve vadul kalapált*

*Leültem mellé és magamhoz húztam fejét mellkasomra hajtottam és simogattam arcát*

-Nincs mit. *mosolyogva folytattam a mosogatást. Körülbelül 15 perc múlva már teljesen kész voltam. Bementem a nappaliba és fáradtan leültem a kanapéra. Behunytam a szemem.* -Azt hiszem le is dolgoztam az ebédet. *nevettem halkan*

*Mire végzett én is végeztem az ebéddel.*-Köszönöm az ebédet.

*Boldogság töltött el, mikor ezeket meghallottam. Mosolyogva ettem, miközben a kezét fogtam. Mikor már minden eltünt a tányéromról felálltam, hogy elkezdjek mosogatni.*

*Kezemmel végig simítottam arcán és magam felé fordítottam. Egy apró csókot adtam ajkaira.* -Nem szeretném ha azt hinnéd le akarlak rohanni..*suttogtam* -Nekem nem csak egy alkalomra kellessz hanem amíg élek..

*Mikor elhúzódott hagytam, hadd menjen. Kedvesen rámosolyodtam, majd inkább visszafordultam a kaján felé*

*átkaroltam és hátá kezdtem el simogatni légzésem kicsit szaporább lett így finoman elhúzockodtam nem akartam mindjárt kapásból túlzásba vinni a dolgokat és túlmenni egy határon. Ennek ellenére még mindig öleltem őt.*

*A gyomrom görcsbe rándult, mikor megcsókoltam. Ez a szívem mélyéig hatolt, ami iszonyatosan jó érzés volt, ahogy az ajkai az enyémhez értek. Lassan behunytam a szemem és még közelebb húzódtam hozzá, így már teljesen hozzá simultam*

* Behunytam a szemem ahogy végigsimított arcomon bársonyos kezével, majd hagytam hogy közelebb húzza magához ésviszonoztam gyengéd csókját. Közelebb húzódtam hozzá.*

-Azt meg lehet melegíteni. *halkan felnevettem, majd felemeltem a karom és végigsimítottam gyönyörű arcán. A szemeim csillogtak a boldogságtól. Az állára csúsztattam a fejem és magam felé húztam. Mélyen a szemébe néztem, majd gyengéden megcsókoltam*

-Nagyon..*mosolyogtam* -De azért nem jó ha állandóan mérges vagy... Amúgy kihül az ebéd vagyaz most nem fontos?*egyre közelebb hajoltam hozzá*

-Tényleg szexi? *vigyorogtam. Már nem is foglalkoztam az ebéddel.* -Akkor azt hiszem sűrűbben leszek mérges. *nevettem*

-Mondták már hogy írtó szexi vagy amikor mérges vagy?*kérdeztem vigyorogva* -Komolyra fordítva a szót megígértem neked hogy kerülöm és ez így is lesz!

-Nem ügyes, az hanem egy vadállat...*mordultam egyet.* -Ha megtudom, hogy egy ujjal is hozzád ér én széttrancsírozom a fejét...

- Ahogy sejtettem...*viszonoztam lágy csókját* -Akkor nem csodálom hogy a főnök pályázik a fejére. És azt sem hogy ilyen ügyes...

-Igen. Az exem is az...ezért kell vele vigyáznod. *bekaptam egy falatot, majd odahajoltam és lágyan megcsókoltam*

*felnevettem* -Nézzenek oda mik ki nem derülnek.*mosolyodom el.*

*Szélesen elmosolyodtam* -Én is az voltam. *rákacsintottam*

-Bíztos tudni akarod?*mikor bólintott nagyot sóhajtottam* -Hát jó.. Mondhatni bérgyilkos vagyok.. de csak olyan embereket ölök akik meg is érdemlik.