Destiny háza

First topic message reminder :

***

*Egyik kezemmel Lilyt tartottam másikkal átkaroltam Des derekát. Lily kérdése egy kicsit meglepett és nem igazán tudtam mit feleljek erre mert nem én voltam az apukája de nem akartam letörni azt az édes mosolyt az arcáról.* -Hát... ha szeretnéd..

-Igen. *Odaléptem Demhez és Lilyhez, majd átöleltem mindkettőjüket. Ahogy felnéztem a kicsire furcsa csillogást láttam a szemébe, és sejtettem, hogy mi lehet az. Most először éreze azt, hogy egy férfi van a közelébe.*
-Te vad az apukám? *kérdezte mosolyogva Lily*

-Ki kell élvezni amíg ilyen kicsi.*mosolyogtam Des-re.*

-Igen. A vérpárducok nagyon gyorsan nőnek. *ismét sóhajtottam* -Két három hónap és olyan lesz, mint egy 10 éves...

-Még csak egy napja vagyok itt de már mintha nőtt volna..*Desre néztem* -Mi az?

*felsóhajtottam* -Ajj ne is mond. *szomorkásan néztam Lilyre*

*Mosolyogva figyeltem ahogy a kisány szalad felém. Sejtettem mit akar és el is kaptam.* -Szia nagy lány.

*Összeölelkezve voltunk, mikor megláttam Lilyt. Észrevettem, hogy nem érti mi folyik itt.*
-Dem!! *elkezdett felé szaladni, hogy aztán Dem elkapja. Azért megmozdultam, hogy ha Dem nem venné a lapot, akkor elkaphassam őt*

*Visszacsókolt, amikor meghallottam hogy reccsen a korlát elhátráltam vele onnan.* -Nehogy leess nekem..*megsimogattam az arcát. Kis szaladó hangot hallottam mire Lily-t pillantottam meg.*

*Boldogan nyújtóztam fel hozzá* -Istenem....*suttogtam a szájába és szenvedélyesen megcsókoltam. Súlyunk alatt reccsent egyet a korlát, mire felnevettem*

-Teljesen biztos*mosolyogtam rá*

*A szavak hallatán szívem megtelt melegséggel. Szélesebb lett a mosoly az arcomon* -Biztos vagy benne?

*Először azt gondoltam hogy el fog lökni de nem igy lett és ennek örültem. Elváltam ajkaitól homlokom az övének támaszottam. Végig simítottam arcán.* -Úgy érzem veled képes lennék újra élni.. *suttogtam*

*Mikor meghallottama hangját hátrafordultam, de pont akkor kapott el és csókolt meg. Egy pillanatig meglepetten néztem rá, majd lassan lehunytam a szemem és lágyan visszacsókoltam neki. Nekidőltem háttal a korlátnak és elmosolyodtam*

*Mikor épp lépni akartam volna elléptet és mosolygott de szemeiben csak szomorúságot láttam. Szomorúan figyeltem ahogy kimegy. Erőt vettem magamon és most az egyszer nem foglalkozva a következményekkel utánamentem* -Des.. *Még pont a lépcsőn utolértem. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Lágyan becézgettem ajkait*

*Mikor felhúzott egy pillanatig azt hittem, hogy megcsókol, de nem. Csak homlokomat puszilta meg. Ezzel egyértelmően kimutatta, hogy nem vonzódik úgy hozzám. Szomorkásan elmosolyodtam* -Remélem is. *hátrébb léptem tőle, és elpakoltam a cuccokat, majd kimentem a fürdőből. Lementem a lépcsőn, hogy nekiálljak az ebédnek*

*Nagyot nyeltem amikor megéreztem hasamon ujjait megremegtem, ránéztem. Kezeimbe fogtam arcát felhuzva magamhoz és egy puszit adtam homlokára* -Vigyázok*suttogtam vissza. Olyan különös érzés fogott el amit nem tudtam volna leírni.*

*Egy kis gézlapot tettem a sebére, majd leragasztottam. Végigsimítottam a hasfalán, majd felnéztem rá*
-Nagyon vigyázz magadra. *suttogtam*

*Levettem a trikom hogy jobban hozzáférjen sebemhez. Néha felszisszentem ahogy a sebhez ért. Közben elkalandoztak a gondolataim*

-Köszönöm. *suttogtam, majd visszanéztem a sebéhez és folytattam a tisztogatást. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejembe. Erősen behunytam a szemem, mikor arra gondoltam, hogy meg is ölhette volna Demet. Fogalmam sincs, hogy ez a miért tört rám ilyen hirtelen.*

*Bólintottam*-Megígérem!

-Megígéred nekem? *nagy szemekkel néztem rá*

*parancsoló hangjára tágra nyiltak a szemeim. Amikor felpillantott rám azok a szemem.. felsóhajtottam* -Rendben. *Bár fogalmam sincs mit fog szólni a főnököm hogy nem hajtom végre a feladatot*

*Káromkodtam egyet magamba* -Nem szeretném, ha a közelébe mennél. *Ezt nem kértem, hanem szinte parancsoltam* -Rendben? *most felpillantottam rá. A szememben kétségbeesés tükröződött

-A munkám úgy hozta hogy őt kelljen megölnöm.. *Des-re néztem hogy hogy reagál a dologra. Bár a ficko túl erős volt ahhoz hogy olyan könyen végezzek vele de ha lett volna alkalmam sem tettem volna meg amíg biztosra nem tudom hogy ki ő és mi füzi Deshez bár sejtésem az volt..*