Destiny háza

First topic message reminder :

***

*Lassan bólintottam egyet* -Rendben. Jó éjt, még egyszer.

*láttam rajta hogy zavart de valahogy az volt az érzésem hogy egyedül akar inkább maradni felsóhajtottam* -Rendben, ha valami lenne... ébressz fel.

-Nem, dehogy. *Kedvesen elmosolyodtam* -Csak most egy jó darabig nem fogok még aludni, és nem akarom, hogy kötelességednek érezd, hogy itt maradj. Azért mondtam, hogy menj csak és feküdj le.

*összevont szemöldökkel néztem rá* -Valami gond van?

-Akkor is bocsáss meg. Menj csak feküdj vissza. Már nincs semmi baj. *mosolyogtam*

-Nem te ébresztettél. Nyitva volt az ablak és megéreztem az idegen illatát. Akármilyen mélyes is alszok ha olyat érzek felébredek. *közelebb sétáltam*

*Eldőltem a kanapén, és a plafont kezdtem nézni. Nem értem miért nem hagy békén...behunytam a szemem, de ki is nyitottam, mikor Dem bejött. Rápillantottam és megráztam a fejem* -Bocsi, hogy felébresztettelek.

*Bementem utána a házba. Miután becsuktam az ajtót be is zártam bár volt egy olyan halvány sejtésem hogy az aki kint állt ez nem lenne akadály.*

*Hangosan kifújtam a levegőt és mentem a házba. Letettem a fegyverem az éjjeliszekrényre és lehuppantam a kanapéra. Már egyáltalán nem voltam álmos*

-Ezek szerint igen. *sóhajtottam* -Viszont már elment.

*Megmerevedtem egy pillanatra. Hogy nem vettem eddig észre. Lehajtottam a fejem, majd összeszorítottam az álkapcsom* -Igen. Ő az...Hogy isten verné meg....*legszívesebben földhöz vágtam volna a fegyverem*

~Szerintem sem.~* Odamentem ahol a pasas állt szimatolni kezdtem de sehova nem vezetett mintha ott el is tünt volna. és volt benne valami különös.. Visszaváltoztam* -Mond neked valamit a fahéjhoz hasonló illat?

*Felpillantottam az háztetőre. Ha az akire gondolok, akkor bármire képes. Egy kicsit távolabb mentem a háztól, hogy fellássak a tetejére. Szinte biztos voltam benne, hogy elhúzta a csíkot. Leengedtem a fegyverem, ami nálam nem azt jelenti, hogy egyből ne is tudnék reagálni* -Szerintem már nincs itt.

*Láttam hogy jön utánam szemeim forgattam de nem gondoltam inkább semmire. Folyamatosan szimtoltam a levegőben. *

*Felhorkantam* -Na azt már nem! *utána eredtem kioldott fegyverrel a kezemben*

*Felsóhajtottam majd körbenéztem nem láttam senkit igy nyugodt lélekkel farkassá váltam *~Maradj itt~* Körbe jártam a ház területét*

-Gőzöm sincs, de ha egyszer, szétloccsantom az agyát. *Ezt nyomatékosítva felhúztam a fegyvert*

*Nem aludtam valami mélyen az ablak nyitva volt és kintről valemilyen idegen illat megcsapta az orrom. Felugrottam és lassan az ablakhoz mentem. Egy alakot láttam meg. Lementem a lépcsőn éppen akkor ment ki Des. Kimentem utána.* -Tudod ki jár ide? Mert gondolom ez már nem az első alkalom..

*Miután végeztem a zuhanyzással és átöltöztem benéztem még Lilyhez, de láttam, hogy szépen alszik. Elmosolyodtam és betakartam őt rendesen. Elmentem Dem szobája előtt. Megálltam egy pillanatra és nem bírtam megállni, hogy ne nézzek be. Mikor láttam, hogy alszik beharaptam az ajkam és elmosolyodtam. Halkan becsuktam az ajtót és lementem a konyhába, hogy bzárjam az ajtót. Hirtelen megpillantottam valakit. Összeszűkült szemmel néztem ki, majd odamentem a az egyik fiúkhoz és kivettem egy pisztolyt. Megint ez az alak. Káromkodtam egyet magamba, és hirtelen kinyitottam az ajtót, de már akkor senki sem volt kint. Körbenéztem* -Kurva jó...

*Figyeltem ahogy felballag*-jó éjt! *Felkeltem és bevittem a poharakat a konyhába majd felmentem a szobába. Lefeküdtem és elég hamar el is aludtam *

*Bólintottam* -Rendben, előtte még gyorsan letusolok. *Felálltam, de nem bújtam bele a papucsomba, hanem mezitláb indultam fel. Megálltam és hátrapillantottam* -Jó éjszakát. *szélesen elmosolyodtam, majd felmentem a lépcsőn, hogy lezuhanyozzak én is*

- Ha gondolod míg itt vagyok szívesen vigyázok rá ha olyan alkalom adódik. Még nem felejtettem el hogy kell bánni velük.*megittam amit kiöntött* -Azt hiszem elmegyek lefekszem eléggé fáradt vagyok és ahogy nézem te is kimerültél.

*Ásítottam egyet, így a szám elé tettem a kezem* -De jobb is így. Legalább téged nem akar majd megharapni. *nevettem halkan*

-Azon én is.. *forgattam a poharat a kezemben*

-Nem. *Elgondolkoztam* -Bár...azon én is csodálkoztam, hogy ilyen közvetlen veled. *Töltöttem neki még egy kis bort*