Dextera háza

First topic message reminder :

***

*felnevettem* -Oké, ezt észben tartom. Köszöntem a kávét.

-Az ajánlatom pedig áll. Ha netán megint rád jön a "kangörcs", akkor keress meg. *vigyorogtam rá*

-Részemről igen.*vigyorogtam rá*

*Felnevettem, majd végignéztem magamon. Rájöttem, hogy még mindig csak egy fehérnemű van rajtam. Mindegy sosem voltam egy szégyenlős típus.* -Akkor szent a béke bundás?

*meghajoltam elötte* -Mélyen megtisztelt vele.

*Elhúztam a számat, majd széles mosollyal az arcomon hátradőltem a kanapén* -Szóval így becsüld, ki engedett be az ágyába. *nevettem*

*füttyentettem egyet* -Nem semmi... Akkor már értem az aggodalmad.

*Elvigyorodtam* -A pokol hercegnője. Lucifer lánya vagyok.

-Világos. Gondolom nem egyszeri démon vagy...

*Mivel nagyon értetlenül néztem rá, sóhajtottam egyet* -Én nem haltam meg. Én alapból démonnak születtem. Így már érted?

*ugy néztem rá mintha nem jól hallottam volna*

*Felpillantottam rá* -Én sosem haltam meg.

-Értem. Úgy tűnik még halál után is kegyetlen az élet*sóhajtottam*

*Megráztam a fejem* -Nem. Tudod állandóan figyelnek. Azt várják mikor követek el hibát. Ezt jelentik apámnak, ő pedig kitagad ezáltal más léphet a helyembe.

-Gondolom félsz hogy lebuksz..És gondolom nem hiába..

*Sóhajtottam egyet és hátradőltem* -Szerintem rájössz magadtól is, hogy mi a bajom. *hangom komoly volt*

*Utána mentem*-Mit? *falnak támaszkodtam és körbenéztem ha sokszor farkassá válok a szaglásom is erős még ha ember vagyok is* -nincs itt senki a közelbe mesélhetsz.

-Csak itt még a falnak is füle van. *Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Beletemettem a fejem a tenyerembe* -Nem akarom, még egyszer azt....

-az lehet, de látod..Még is bocsánatot kértél. Ebben nincs semmi rossz. Addig míg előttem csinálod.

-Démonoknak nincs is lelkük. *nevettem* -Jó egy kicsit visszaveszek *látványosan vettem egy mély levegőt, majd kifújtam*

*megráztam a fejem* -Ugy látom rossz hatással vagyok rád. És már mondtam senki nincs a közelben. Egy árva lélek sem.

*Felvontam a szemöldököm* -Oké. Akkor bocsi. *megriadtam, mikor kicsúszott a számon ez a szó. Idegesen körbenéztem*

-Hogy?*néztem értetlenül* -Csak láttam hogy elmulik az idegsséged ennyi.

-De úgy néztél rám. *nevettem* -És az bővel elég volt nekem.

-Most meg se szólaltam.*vigyorodtam el*-És nem is gondoltam semmire.